Történelmi előzmények:
Az 1965-ben kiadott „CSEPEL TÖRTÉNETE” című kiadványban Csepel régi iskolatörténetéről Baksay Zoltán ezt írja (183. old.):
„A kulturális és egészségügyi intézmények bár jelentősen fejlődtek, a szükségletek mögött messze elmaradtak. A gyár létesítéséig egy egytantermes, egytanerős, egyházi fiúiskola és egy kéttantermes kéttanerős állami leányiskola működött Csepelen. Ez utóbbit 1896-ban háromtantermesre bővítették és a tanerők számát háromra emelték. 1899-ben gyűjtés útján az egyházi iskola is gazdagodott; még egy tantermet kapott.
1900-ban iskolai célokra a község egy háromszobás épületet bérelt a Pesti úton (Ma Ady Endre út). Ezenkívül még két helyiséget bérelt az Erzsébet utcában (Kossuth Lajos utca), egyet-egyet a Petőfi és a Magyar utcában, egy tantermet pedig a "Jaj-telepen" (Munkáslakótelep a mai Szabadkikötő területén). A bérelt helyiségek hiányos felszerelésükkel és korszerűtlen padjaikkal általában nem feleltek meg a kívánalmaknak. Mivel a Pesti úton bérelt ház bérletét a tulajdonos megszüntette, a képviselő-testület 1905 januárjában elhatározta, hogy egy új, hattantermes iskolát épít, s így a szétszórt kültelki iskolahelyiségeket összpontosítja. A Fő úton (Ma II. Rákóczi Ferenc út) levő iskola még 1905-ben elkészült; a tanerők száma l2-re emelkedett, és ettől kezdve minden évben szaporodott, de nem a szükséghez mérten, mert még az I. világháborút megelőző évben is 70-80 tanuló jutott egy tanerőre.”
Nos, ez volt iskolánk „Régi épület”-nek titulált szárnya.
Később megépült az "Új épület" is. A fotókon látni lehet a Templom teret (Tanácsház tér, ma Szent Imre tér) iskola nélkül, építkezés közben, aztán vasművünktől kissé szmogosan az "Új épülettel", majd napjainkban "graffitizve". (Becsszóra: NEM MI VOLTUNK! Mi csak krétával firkáltunk... néha... kicsit.... )
.... és amikor eljött a mi időnk:
1953-ban a csepeli II. Rákóczi Ferenc úti iskolában – továbbiakban nevezzük röviden csak „Rákóczi”-nak – négy, nagy létszámú, (30 fő feletti) osztályt indítottak. A MI évfolyamunkat.
Az 1965-ben kiadott „CSEPEL TÖRTÉNETE” című kiadványban Csepel régi iskolatörténetéről Baksay Zoltán ezt írja (183. old.):
„A kulturális és egészségügyi intézmények bár jelentősen fejlődtek, a szükségletek mögött messze elmaradtak. A gyár létesítéséig egy egytantermes, egytanerős, egyházi fiúiskola és egy kéttantermes kéttanerős állami leányiskola működött Csepelen. Ez utóbbit 1896-ban háromtantermesre bővítették és a tanerők számát háromra emelték. 1899-ben gyűjtés útján az egyházi iskola is gazdagodott; még egy tantermet kapott.
1900-ban iskolai célokra a község egy háromszobás épületet bérelt a Pesti úton (Ma Ady Endre út). Ezenkívül még két helyiséget bérelt az Erzsébet utcában (Kossuth Lajos utca), egyet-egyet a Petőfi és a Magyar utcában, egy tantermet pedig a "Jaj-telepen" (Munkáslakótelep a mai Szabadkikötő területén). A bérelt helyiségek hiányos felszerelésükkel és korszerűtlen padjaikkal általában nem feleltek meg a kívánalmaknak. Mivel a Pesti úton bérelt ház bérletét a tulajdonos megszüntette, a képviselő-testület 1905 januárjában elhatározta, hogy egy új, hattantermes iskolát épít, s így a szétszórt kültelki iskolahelyiségeket összpontosítja. A Fő úton (Ma II. Rákóczi Ferenc út) levő iskola még 1905-ben elkészült; a tanerők száma l2-re emelkedett, és ettől kezdve minden évben szaporodott, de nem a szükséghez mérten, mert még az I. világháborút megelőző évben is 70-80 tanuló jutott egy tanerőre.”
Nos, ez volt iskolánk „Régi épület”-nek titulált szárnya.
Később megépült az "Új épület" is. A fotókon látni lehet a Templom teret (Tanácsház tér, ma Szent Imre tér) iskola nélkül, építkezés közben, aztán vasművünktől kissé szmogosan az "Új épülettel", majd napjainkban "graffitizve". (Becsszóra: NEM MI VOLTUNK! Mi csak krétával firkáltunk... néha... kicsit.... )
 |
| Templomtéri részletek: ma - régen - még régebben |
A fentiek alapján jó lenne kisilabizálni valakinek, hogy miért az 1959/1960-as tanévben ünnepeltük az iskola fennállásának 75. évfordulóját?
 |
| Részlet egy osztályképről |
.... és amikor eljött a mi időnk:
1953-ban a csepeli II. Rákóczi Ferenc úti iskolában – továbbiakban nevezzük röviden csak „Rákóczi”-nak – négy, nagy létszámú, (30 fő feletti) osztályt indítottak. A MI évfolyamunkat.
Az iskolának elég nagy vonzáskörzete volt. A Csepel Művek (akkor Rákosi Művek) – Karácsony Sándor utca – Kiss János altábornagy utca által határolt, valamint az ettől északra fekvő terület, benne a Temető dűlő, Bolgárkertész földek és Szigetcsúcs is. De a Lakihegyi Rádióleadó dolgozóinak gyermekeit is ide hozta a Posta autóbusza. Persze körzeten kívülről is volt néhány osztálytársunk, akiknek kedvezőbb volt idejárni, mint a Petőfibe, vagy a Ligetibe.
A régi hagyományok és az akkori kor szelleme miatt a koedukáció (fiatalabbaknak: fiúk – lányok vegyes osztálya) fel sem merülhetett. Az induló felállás, úgymint „A. fiú”, „B. fiú”, „A. leány”, „B. leány” osztályok még hét évig, 1960-ig fennmaradtak. A fiúk és a lányok nem csak külön osztályokban, hanem felső tagozatban már külön épületben is tanultak. Az órák közötti szünetekben az iskolaudvart is keményen ellenőrizve kétfelé osztották.
Az „A” és „B” osztályok összetételét évente (néha év közben is) változtatták, a tanulókat csereberélték, csak egy kisebb hányaduk járt végig ugyanabba az osztályba. Az az óta eltelt több mint fél évszázad távlata viszont már igencsak elmosta az „osztályhatárokat”.
MI EGYÜTT JÁRTUNK, EBBE AZ ISKOLÁBA!!
Iskolánk régen és ma. A régi képen háttérben a községháza, eredeti tetejével. Mi még így is láttuk. Sajnos, lebontották. (?)
A történelem szele is erősen csapkodott bennünket. Bár ez egy politika és ideológiamentes oldal, érdemes pár dolgot felidézni.
A patronáló Acélmű nagyon-nagyon halovány-kékre sikeredett háromszögletű nyakkendőjével lettünk "Pajtás"-ok, majd vörös nyakkendős "Úttörő"-ként ünnepeltük az ünnepeket.
1956-ban Csepel ostrománál egy "kicsit" (?) féltünk az oroszoktól, ők meg tőlünk. Az iskolánkat is szétlőtték kissé, éppen ezért jártunk pár hétig a "Táncsics"-ba is. Nem nagyon szerettük ekkortájt a szovjeteket. Később, mikor a forradalom után újraindult a tanítás, akkor a hónapokig a Templom téren tanyázó harckocsik 18 - 20 éves fiatal orosz katonáival már nagyon jó barátok lettünk (majdnem mindig volt valahonnan csokijuk is), és sokszor befészkeltük magunkat a T34-es tankokba a rendőrség előtt. Nagy gyerekélmény volt. (Később, kalocsai harckocsizó sorkatonaként mintha már más lett volna ez az élmény!! Így volt W. Laci ?? )
Közben az osztályok létszáma – ki tudja miért – egyre csökkent, majd 1960-ban jogszabályilag ránk tört a koedukáció. Mindenütt fokozatosan meg kellett szüntetni a tanulók nemek szerinti elkülönítését. Ekkor lettünk nyolcadikosok. A négyből három osztály lett: fiú – leány – vegyes. Az „A. fiú” felét összeültették az „A. leány” osztály nagyobbik részével. A létrejött „C.vegyes” osztály lett a nagy új helyzet, a nagy meghökkenés, az akkor új feladat tanároknak, diákoknak, szülőknek. De néhány hét után elült a csatazaj, összeszoktunk.
A patronáló Acélmű nagyon-nagyon halovány-kékre sikeredett háromszögletű nyakkendőjével lettünk "Pajtás"-ok, majd vörös nyakkendős "Úttörő"-ként ünnepeltük az ünnepeket.
1956-ban Csepel ostrománál egy "kicsit" (?) féltünk az oroszoktól, ők meg tőlünk. Az iskolánkat is szétlőtték kissé, éppen ezért jártunk pár hétig a "Táncsics"-ba is. Nem nagyon szerettük ekkortájt a szovjeteket. Később, mikor a forradalom után újraindult a tanítás, akkor a hónapokig a Templom téren tanyázó harckocsik 18 - 20 éves fiatal orosz katonáival már nagyon jó barátok lettünk (majdnem mindig volt valahonnan csokijuk is), és sokszor befészkeltük magunkat a T34-es tankokba a rendőrség előtt. Nagy gyerekélmény volt. (Később, kalocsai harckocsizó sorkatonaként mintha már más lett volna ez az élmény!! Így volt W. Laci ?? )
A nyolc év alatt rekordmennyiségű országcímert fogyasztottunk el. És később .....???..... ajajaj! Folytattuk a tanultakat. Még meg is koronáztuk a Köztársaságot.
A „Köztársaság”-ból közben „Magyarország” lett,
de a koronás címerünk még megvan.
de a koronás címerünk még megvan.
 |
| Címerek nyolc év alatt. |
Közben az osztályok létszáma – ki tudja miért – egyre csökkent, majd 1960-ban jogszabályilag ránk tört a koedukáció. Mindenütt fokozatosan meg kellett szüntetni a tanulók nemek szerinti elkülönítését. Ekkor lettünk nyolcadikosok. A négyből három osztály lett: fiú – leány – vegyes. Az „A. fiú” felét összeültették az „A. leány” osztály nagyobbik részével. A létrejött „C.vegyes” osztály lett a nagy új helyzet, a nagy meghökkenés, az akkor új feladat tanároknak, diákoknak, szülőknek. De néhány hét után elült a csatazaj, összeszoktunk.
Ebben óriási szerepe volt a "vegyes osztály" szeretett osztályfőnökének, Mária néninek, Galsai Pongrácnénak.
Köszönjük! Szeretettel emlékezünk rá.
Az 1960/61-es tanév a pályaválasztásé is volt. „Mi legyen belőlem?” Ki, hol tanuljon tovább? Egy kis szülői és tanári sugalmazás után 14 –15 évesen „döntöttünk”, és kirepültünk az „Életbe”. Hogy a döntés kinek, hogyan sikerült, az már sok – sok külön kis történet.
Az alap a mi „Rákóczink” volt, amihez jó emlékek fűznek bennünket, ami összeköt minket. 50 év után is őszinte örömmel köszöntöttük egymást, és emlékeztünk a „Régi szép időkre”.
Az 1961-ben végzett osztályok csoportképei
- o -
- o -
Sajnos iskolaigazgatónk - Kántor Béla -, tanáraink többsége, és diáktársaink közül is néhányan már nem lehetnek velünk.
Lobogjon értük a gyertya lángja!
Nyugodjanak békében! Emléküket megőrizzük!
Ugrás a "Nosztalgia" oldalra Ugrás a "Találkozó - 2011" oldalra
Az osztályok csoportképei alapján próbáljátok megírni az osztálynévsorokat!
Felső sor balról jobbra: 1. 2. 3. ......stb.
Középső sor balról jobbra: 1. 2. 3. .....stb.
Ülő sor balról jobbra.: 1. 2. 3. ......stb.
Ha valakire nem emlékszel, tegyél 1 db. kérdőjelet.
Felső sor balról jobbra: 1. 2. 3. ......stb.
Középső sor balról jobbra: 1. 2. 3. .....stb.
Ülő sor balról jobbra.: 1. 2. 3. ......stb.
Ha valakire nem emlékszel, tegyél 1 db. kérdőjelet.
Figyelem: ha még emlékszel ilyenre, írj zárójelben a szokásostól eltérő beceneveket is (Pl. Öcsi, Bogya, Tonya, stb.)
 |
| A "Vegyes" osztály |
 |
| A "Leány" osztályról sajnos még nem áll fotó rendelkezésre |
 |
| A"Fiú" osztály |
 |
| ... és befejeztük !...?... |
- o -
Sok viszontagságot megélt általános iskolánk ma egy másik csepeli iskola "telephelye". (!?)
- o -
Sajnos iskolaigazgatónk - Kántor Béla -, tanáraink többsége, és diáktársaink közül is néhányan már nem lehetnek velünk.
Lobogjon értük a gyertya lángja!
Nyugodjanak békében! Emléküket megőrizzük!
Ezt a lapot bárki láthatja. Ha bármely veled kapcsolatos adatról, megfogalmazásról, képről, képfeliratról stb. úgy véled, hogy nem kerülhet a nyilvánosság elé, kérlek, jelezd! Azonnal eltávolítjuk.